2009. október 2., péntek

Neked

....Az vagy nekem, mi magadnak sosem, és én benned magamnak idegenalakként tükröződöm. Szüntelen felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen ahol te kezdődsz, ott nekem már végem, mit érzel, az te és nem én vagyok.Utánad nyúlnék, s csak magamat érem, és nem veled, magammal harcolok.Minek tagadjam? Közös útra vártam, vagy legalább egy kereszteződésre, ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?Hiába tágulunk bele a térbe, mindez csak látszat, lázálom, mese, mert síkjainknak nincsen metszete....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése